Kissé napközis...

Van az úgy, hogy még a borsó is ránkmosolyog. Morbid lenne azt írni, hogy ő most nevetett utoljára? Egyébként itt a bizonyíték, hogy megeszem a zöldséget…főleg, ha kinevet…aminek aztán persze ő maga issza meg a levét… vagy a gyomorsav… napi fárasztó rovatunkat olvastátok…  ... Tovább »

Új sorozat indul, a napközben elhangzottakat fogom megosztani veletek (na nem mindent). Csak, amikkel le tudom járatni magam. Pontosabban a gyerekek engem. Vagy ami vicces, frappáns. Szóval egyfajta (vagy épp sokfajta) gyerekszáj.   K: – Viktória, te egy gonosz boszorkány vagy!  V: – Miért? K: – Mert nem engedsz ki minket pólóban. A másik tanárnőnél… Tovább »

“Viktótia, elküldelek egy utazásra oxigénpalack nélkül a tenger mélyére!” Mielött szekurittyeket állítanátok mellém, ezt nem életveszélyes fenyegetésnek szánták. Nem is a határokat feszegették. Néha csak tanulnak valami újat, valami “felnötteset”, valami szlenget, és jobban megjegyzik, mint a pokémon-figurákat. Lesznek még szösszenetek, gyüjtöm öket szorgalmasan ;).... Tovább »

Komoly dilemmával állunk szemben, a gyerekeket és az ő önállóságukat illetően. Mert ugye lehet a szabályokat így is, és úgy is értelmezni. Hivatalosan  amíg a gyerek az iskolában tartózkodik, a mi (mármint tantónénik) felelősségünk alatt áll. Csakhogy megbújik ott a szabályok között egy olyan bekezdés, hogy bíznunk kell a gyerekekben, és el kell tudnunk dönteni,… Tovább »