Kissé napközis...

Kulcskérdés – az önállóságról


Rábíznál egy pénzzel teli brifkót egy 7 éves gyerekre? Netán egy lakáskulcsot?  Megvár a bolt előtt, amíg aprót váltasz? Hagyhatod órákra egyedül otthon? Minden szülőben felmerül a kérdés, mikor jön el az idő. Sokan ilyenkor már elképzelik, hogy a lurkó elkezd csajozni/pasizni, bulikákat szervezni, alkoholizálni, drogozni…Jujj!!!! Más szülők meg csak legyintenek, mert nem olyan nagy ügy, hogy a kisiskolás sötétben, egyedül jön haza.

De kinek van igaza? Mit és mikor merjünk rábízni a gyerekre? Vajon képes-e lerongyolni a lépcsőn anélkül, hogy összetörné a bordáit. Vagy magára burítani a szekrénysort?

Ahogy felnöttek között, úgy köztük is vannak talpraesett és kevésbé talpraesettek. Az önállóság hozott anyag is, a nevelés is meghatározza. Így aztán rajtunk, felnőtteken múlik, mit merünk rábízni egy hétvévesre. Nincs olyan szabály, hogy egy harmadikosnak már egyedül kell hazatalálnia a suliból, vagy hogy egy negyedikes már képes legyen dobos tortát sütni. Ha azt akarjuk, hogy szemünk fénye önállóan gondolkodjon, tűzzünk ki célokat. Ne elvárásokat, mert a nem teljesített elvárás csalódást okoz. Célokat, amiket megtanul, vagy közösen megtanulunk teljesíteni. Például ezen a héten megtanuljuk, hogyan kell kulccsal kinyitni az ajtót. 

Nálunk, az iskolában is komoly téma, meddig érhet el a tekintetünk. Kollégáim nevében nem nyilatkozhatom, de nekem nincsenek radar szemeim, és orákulum sem vagyok, így azt megjósolni, hogy ki fogja aznap megkötni az üzletet a fogtündérrel, szintén nem tudhatom. 

És pont emiatt vagyunk komoly dilemmában a suliban, hogy értsétek, egy példával szemléltetem:

Pistike üzenöfüzete a földszinti gardróbban maradt, mi fent vagyunk a harmadikon. Nekem viszont az üzenöfüzetre 5 percen belül szükségem lenne, hogy egy fontos információt továbbítani tudjak. Pistike tavaly óta egyedül jár haza a suliból, ami azt jelenti, hogy a szülök megbíznak benne annyira, hogy hat lábonkihordott szívroham nélkül feltételezzék, hogy fiúk naponta önállóan hazatalál, nem kallódik el az úton.

Ti megengednétek a gyereknek, hogy egyedül, vagy akár egy osztálytársa kíséretében lemenjen a földszintre? Örülnék, ha megosztanátok gondolataitokat, a témát pedig még boncolgatjuk. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!