Visszarázódósdi

Most, hogy mindenki kipihente a bejglit, és visszarázódott a dolgos hétköznapokba, mi is belefejelünk a tananyagba. 

Az új év nálunk vízkereszttel kezdődik. Az első hét nem ment zökkenömentesen – íme a tapasztalatok: 

•  hétfővel kezdünk, tehát rosszabb nem is lehetne. Álmos tekintetek sorakoznak reggel 3/4 8-kor az iskola előtt.
• a napközis pedagógus részleg a délelőttöt értekezlettel indítja. Nyilván a koncentráció százalékértéke olyan alacsony, hogy nincs az a kutatócsoport, aki -akár a legmodernebb eszközöket is bevetve- mérhető eredményeket dokumentálna. Ilyenkor mindenki megpróbálja úgy felturbózni az agyát, ahogy tudja (nyilván felsikítanak az eddig csendesen sunnyogó káros szenvedélyek; csoki, kávé, energiaital, leberkäse, lábgomba).
• ezek az értekezletek egyébként mindig eredményesek: valaki felvet egy ötletet, a többiek pedig nekemmindegycsaklegyenmárvége fejbiccentéssel beleegyeznek valamibe, amire amúgy nagyon nem figyeltek. Így aztán a következö heti értekezlet a “miértnemmondtad”, “miértnemfigyeltél” diskurzussal folytatódik. Kb, mint egy rossz házasság 
• megkezdődik a csoportok, osztályok átvétele. Katasztrófa. Mindenki rossz felé indul, gyakorlatilag egy teljes állománytörlés az agyakban. Az itt-ott felejtett sapkákból, kesztyükböl, füzetekböl és iskolatáskákból egy teljes bizományi kereskedést lehetne nyitni.
• Ha el akarjátok képzelni a zombi apokalipszist, gyertek karácsonyi szüneti utáni elsö napon iskolába. A depressziós gyerekek száma rohamosan megugrik az elsö becsengetést követöen.
• A hét második napján aztán történik valami, a gyerekek felélednek.
• Szerda-csütörtökre meg már olyan éberek, hogy az embernek nem marad többé ideje hibázni. 
• Péntekre meg megint befordul mindenki – na nem a dekárvégeahétnek problémakör miatt – 
• A visszarázódás legalább két hét. Aztán még kettö. és jön a síszünet…