Az elözö posztomban a sport témakörröl írtam pár alapvetö okosságot. Most is fogok, méghozzá olyanokat, amiket én napi szinten alkalmazok.
Egyrészt nem szeretem, amikor az ember lustaságból arra hivatkozik, hogy számára nem létezik megfelelö mozgásforma. Nézz rám. Annyira nem tudom az agyamat rávenni arra, hogy a megfelelö izmaimat mozgassa, hogy a bal kezemet felszólítom, hogy fogjon meg valamit, és a jobb nyúl érte. Ha generál utálsz mindent, ami mozgással kapcsolatos, ülj be egy fotelba, és várd meg, amig elsorvadsz. Elötte azért gondoskodj arról, hogy valaki majd feltakarítson utánad.
Van az iskolában pár lurkó, akiket már kiskorukban beoltottak sportok ellen, mégis folyamatosan mozgásban vannak. És még csak észre sem veszik. Hogy lehet ez? Nem túl bonyolult.
A tornateremben napi szinten vagyunk, legtöbbször játszunk, méghozzá olyat, amit a többség szeret. Néha egy-egy fárasztó elemmel kombinálom az alapjátékot, ök élvezik nagyon, és már csak akkor veszik észre, hogy offon vannak, amikor kijövünk a teremböl. Mindenki jól jár. Néhány példa; kidobós, de tilos lépni, csak ugrálni lehet. Pókfoci gigaméretü labdával. Fogócska, meghatározott lépésekre.
Minden nap -természetesen ha az idöjárás engedi, – kint vagyunk a szabadban. Az udvaron pl nem sok ülö alkalmatosság van, így ha nem is akarnak játszani, a rendelkezésre álló idöt legalább céltalan bolyongással töltik. A szomszédos park meg tele van mászókákkal, lehet focizni is, és nem utolsó dolog, hogy a természet körülvesz.
Az osztályom tavaly és tavalyelött is fellépett a közeli idösek otthonában, ahol egy táncot adtak elö. Nem is gondolnátok, de annyira bejött nekik, hogy egy nemes gesztusért cserébe tanulhatnak valami különlegeset, hogy a második évben már ök kérték, hogy had szerepelhessenek megint. Amikor elsösök voltak, Countryt táncoltak, tavaly pedig egy Snow Patrol dalt rángattam elö, és annyira imádták a zenét, hogy azóta is rendszeresen felugranak, ha a rádióban hallják. Idén több formációban is fellépünk, de a projektröl majd késöbb fogok beszámolni. (Ja, amúgy baromira nem vagyok tánctanár, és a ritmust is tisztelem annyira, hogy nem lépek rá, de a gyerekeket az sem szokta érdekelni, ha elrontom a lépést, én meg ilyenkor úgy teszek, mintha gondolkodnék – de nem sikerül átvernem öket. Magamat viszont igen…)
A kirándulások is kiváló lehetöséget teremtenek a mozgásra. Nem kell nagy dolgokra gondolni, sokszor csak meglátogatunk egy nagyobb mászóparkot, vagy erdöt, és megnézzük a környék állatvilágát. Van olyan kirándulási helyszín, ahova évente többször is elmegyünk. Soha nem érkezett még panasz.
Tavaly volt egy Workshopom, aminek a lényege az volt, hogy egyszerüen kimentünk sétálni és feladatokat hajtottunk végre a szabadban. A kedvencük a húsvéti tojás keresés volt (naná, csoki…), de volt, hogy ök kérték, hogy rendezzünk futóversenyt.
Amikor a szülök kérdezik, milyen sportot válasszanak a gyermeknek, gyakran vakarom a fejem. Van, akinél kapásból rávágom, hogy ezt vagy azt. De nem mindenkinél egyszerü ezt eldönteni. Sokszor hallom, hogy a gyerek szeretné kipróbálni magát, de a szülö nem tudja finanszírozni. Ez még nem jelenti azt, hogy akkor otthon kell ülnie. Menjünk el vele kirándulni, vagy a közeli mezöre célba löni, ha azt szeretné. Táncolni lehet akár otthon is – nyilván, ha a szomszédokat nem zavarja. Ha van kutyánk, legyen részese a sétáltatásoknak. Mindegy, csak mozogjon. Haladjunk kis lépésekben – lift helyett lépcsö, kerülöúton haza, rejtvényfejtés a szabadban, stb.
Ami viszont fontos, hogy figyeljük meg, hogyan játszik a hétköznapokon: inkább csapatban, vagy szeret egyedül lenni. Gyakran veszekszik, vagy kompromisszumra is képes. Szüksége van rá, hogy megtanulja megvédeni magát, vagy tudja, milyen helyzetben, hogyan kell reagálni. Tartja magát a szabályokhoz, vagy inkább átlépi a határokat. Ha mindezekkel tisztában vagyunk, érdemes az alkatához igazítani. Nyilván egy gyerek még rengeteget változik, mentálisan és testileg is, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lesz képes megszeretni egy sportágat. Tudom, hogy minden foglalkozás pénz, és kellemetlen, ha mégis félúton abbahagyja. Ennek ellenére hagyjuk, hogy kipróbálja magát, és ne nyaggassuk, ha nem tetszik neki. Inkább kérdezzük meg, hogy mit tartott jónak, mi volt kevésbé érdekes számára. Ha ezeket az irányelveket szem elött tartjuk, boldogan fog minden foglalkozásba belevágni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: