Kissé napközis...

Elérkezett az évnek az a szakasza, amikor az embereknek még, vagy már nincs karácsonyi hangulata. Nálunk is valahogy így van ez, a suliban kábé mindenki az örület határán van. Mindenki. Tényleg. Rosszabb, mint a tavaszi zsongás. Pedig akkor aztán van ám zümmögés ezerrel. Egy iskolában nagyjából az egész december a karácsonyvárásról szól, Ausztriában meg föleg…. Tovább »

Az elözö posztomban a sport témakörröl írtam pár alapvetö okosságot. Most is fogok, méghozzá olyanokat, amiket én napi szinten alkalmazok. Egyrészt nem szeretem, amikor az ember lustaságból arra hivatkozik, hogy számára nem létezik megfelelö mozgásforma. Nézz rám. Annyira nem tudom az agyamat rávenni arra, hogy a megfelelö izmaimat mozgassa, hogy a bal kezemet felszólítom, hogy… Tovább »

Aki látott már engem mozogni, tudja, hogy kb annyi testtudatom van, mint egy billenöajtónak. A labdát meg akkor sem vagyok képes megfogni, ha valaki eleve beragasztózva nyomja a kezembe. Mindez annak ellenére alakult így, hogy hét évig kézilabdáztam, sárkányhajóztam, és hosszú ideig eljártam nordic walkingozni is. Emellett naponta fedettpályás távolbanézek.  Manapság már nem nehéz sportágat… Tovább »