Ha már beleláttatok a kajánkba (és sikeresen megállapitottátok, hogy nem minden ehetö, ami ínycsiklandó, és nem minden ínycsiklandó, ami ehetö), próbálom azt is megmutatni, hogyan igyekszünk rávenni gyerekeket, hogy kiszálljanak a cukorszirupból, és éljenek egészségesen. Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy hozott anyagból dolgozunk, ha anya-apa otthon csokival tömi Pityukát, akkor sem fogja megenni a brokkolit, ha azt beleforgatom kakaóba, leöntöm mézzel, és megszórom mogyoródarabokkal. Mondjuk akkor már én sem.
Nálunk alapvetö szabály, hogy Workshopokat tartunk (fogok erröl beszélni, a lényeg, hogy különbözö osztályokból érkezö lurkók vesznek részt mindenféle foglalkozáson). Hogy milyen tematikára építjük ezeket a programokat, a mi döntésünk, a lényeg, hogy mi is, és lehetöleg a résztvevök is élvezzék.
Ilyen Workshop ebben az évben a fözötanfolyam. Készítettünk már kompótot, avokádós- és répás kenegetös krémet, és mézes-almás sütötök krémlevest is. A következö foglalkozáson pedig megismerhetik a gyerekek a füszervaj elöállításának fortélyait. Sajnos a fiatalok többsége még a fazekat sem ismeri, azt meg meg sem merem tölük kérdezni, hogy segítenek-e otthon a konyhában, mert nagyon hamar kiderülne, hogy csak a hütöajtó kinyitásában veszik ki a részüket. Egyébként mindent alaposan elmagyarázunk, mindenki kap feladatot, receptfüzetet készítünk, valamint minden alkalommal meg kell oldani egy rejtvényt is. Az ételek megismertetése elég nagy kihívás, legutóbb a cukkinit talán hárman ismerték fel, a többség elkönyvelte, hogy az ott egy kövér uborka. Mi meg menözni szeretnénk, ezért valami idegen hangzású nevet adtunk neki. Amúgy mindent megszagolhatnak, megfogdoshatnak (természetesen ellenörzött kézmosás után, különben már mind kórházban lennénk valami fura, ismeretlen hordozótol, a Marsról származó betegséggel), és a végeredményt meg is kóstoljuk. Igyekszünk nemcsak hétköznapi dolgokat felhasználni, hanem olyan alapanyagokat is, amik egészségesek, finomak, és valamilyen szempontból különlegesek.
A tavalyi nagy dobás a tavaszi szemeszterben az úgynevezett eksönséta volt (ez németül jobban hangzik, hidd el). Ennek az a lényege, hogy kislattyogunk a közeli parkba, vagy a szomszédos patakhoz, és különbözö feladatokat hajtunk végre: feldíszítjük a fákat, célba dobunk, futóversenyt rendezünk, csapatjátékokat játszunk. Mindezt úgy, hogy fák vesznek körül, nincs aszfalt, nincsenek autók, és házak is alig. Ellenben rengeteg a gesztenye, a toboz, jönnek-mennek a mókusok, a kacsák, röpködnek szitakötök, és néha meglapul a füben némi kutyapiszok is.
Az egészséges életmódot egyébként nemcsak szóban és írásban sulykoljuk. Igaz, beszélünk a kézmosás fontosságáról, a fogápolás jelentöségéröl, és az orrbányászás veszélyeiröl, a legtöbb esetben burkoltan hívjuk fel a figyelmet arra, miért kell odafigyelni az egészségre. Ha az idöjárás engedi, naponta legalább fél órát töltünk a friss levegön, és minimum ugyanennyit a tornateremben. Emellett óránként szellöztetünk, étkezés elött kezet mosunk, és ügyelünk a tisztaságra. Az osztályom már olyan rutinos a söprésben és a székek összerakásában, hogy ebböl már le is diplomázhatnának. Néhányan doktorit is érdemelnének érte. Mivel egy iskolában több a baktérium, mint egy tenyészlaborban, különösen fontos, hogy legalább körülöttünk legyen tisztaság. És akkor most képzeld el a szitut, kedves olvasó: a gyerekért jönnek a szülök, ö meg a protokollnak megfelelöen elpakol maga után, odamegy hozzád, és nyújtja a kezét, hisz szokás, hogy kézfogással elbúcsúzik. De az a kéz elöbb még valahol a fogai között, vagy az orrában, vagy épp egy másik gyerek szájában volt. Sokféle betegség megbújik nálunk, olyan is, amikröl azt hittük, hogy már a dinoszauruszokkal kihaltak. Mi annyira tudjuk az ö immunrendszerüket erösiteni, amennyire a helyzet megengedi. A sport, a helyes táplálkozás nagyon fontos. Nem mindegy, hogy az a gyerek egy megfázást egy háromnapos torokfájással, vagy egy elhúzódó tüdögyulladással vészel át.
Egy, az iskolánkban általam áltudományosan végzett nem reprezentativ felmérés azonban kimutatta: a problémamentes lurkók gyakran betegek, a rosszcsontok ritkábban… lehet tippelni, miért 😉
Kommentek