Így lehetsz osztrák napközistanár

Ausztriában (ha nem mondtam volna elégszer, itt nem élnek ugráló erszényes állatok) az oktatási rendszer némiképp eltér a magyartól. Ennek ott és akkor van jelentösége, ha az ember gyereke valamilyen szakmát szeretne (ki)tanulni. Alsó tagozatos tanítóként például tevékenykedhetünk anélkül, hogy érettségiztünk volna. A felvételi vizsga ugyanis mentesíthet a matura alól. A szakképzések részleteibe nem megyek bele, olyan jól nem ismerem az oktatás eme (ama) felépítését. 

Azt viszont tudom, Bécsben hogy müködik a rendszer. Napközis tanárként dolgozni diploma nélkül is lehet, a fizetés meghatározása a végzettségtöl függ. Itt havi szinten párszáz (-szor kb 300, az a forint) euro eltérés van. 

A következö esetekben lehetöség van ebben a szakmában elhelyezkedni (persze fel kell hogy vegyenek, lentebb olvasható az eljárás)

• érettségi és szakmai tapasztalat vagy szakirányú végzettség megszerzésével vagy anélkül
• bármely osztrák pedagógiai föiskolán szerzett úgynevezett Freizeitpädagogin végzettséggel (egy éves felsöfokú szakképzés – tehát nem ad diplomát)
• Bármely tanári vagy szociális területen szerzett diplomával
• Külföldön szerzett, de honosított pedagógusi vagy szociális területen szerzett bármely végzettséggel.

…és ahogy említettem, sikeres felvételi eljárással. 

Ahogy eljárnak (vagy elbánnak) velünk:

• gondolsz egyet, azt mondod, mostantól napközis tanár leszek – na ez így nem lesz elég, de azért küldd el a jelentkezést, ami egy kézzel írott önéletrajz és egy kitöltött formanyomtatvány, illetve a fél életed fénymásolva.
• Ha bejössz nekik (teccööö), akkor nyitnak rólad egy mappát, mint a 3/3-asoknál, és visszaszólnak, hogy részt veszel a felvételi eljáráson, de nyilván rá kell bólintanod neked is. 
• na innentöl kezdve minimum felsöfokon kell beszélned németül, ha külföldi vagy, ezt be is kell bizonyítanod valamilyen nyelvvizsga vagy tanfolyam papírral. Jól értetted, nem kötelezö elbattyogni az origo utcába, és vért izzadni egy keményfedeles nyomtatványért, elég, ha beiratkozol egy tanfolyamra, végigcsinálod, és kérsz egy igazolást, hogy te biza ott voltál *
• Kérnek töled egy elsösegély vizsgát (amit ha felvettek, kétévente – nem vicc – ismételni kell)
• Bekövetelnek egy rakat olyan papírt, amiröl elötte úgysem hallottál, de ha mégis, akkor sosem gondoltad, hogy valaha kelleni fog
• Behivnak egy szórakoztató dzsemborira, amin a következö dolgokat kell végigcsinálnod:
  • számítógépes teszt, amin a reakcióidöt, a logikát, a technikai ismereteket meg még sok mást mérik – illetve megpróbálják kiszürni, hogy nem vagy-e pszichopata
  • 50 kérdésböl álló elbeszélgetés arról, hogy melyik a kedvenc nyugtatód, milyen káros szenvedélyeid vannak (még), illetve hogy a dühkitöréseidet mekkora arányban tudod visszafojtani. 
  • tartanod kell egy prezentációt. A vezetöség ül veled szemben, totál érdektelenül, mindenféle mimika vagy rezzenés nélkül. Aztán miután 4 perc 70 másodpercet a falhoz beszéltél, feltesznek egy kérdést, amit már tulajdonképpen a prezentáció elején (kétszer is) megválaszoltál.
• Ha ezt mindet teljesítetted, behívnak még adategyeztetésre, majd egy 2-3 órás tortúrára, ami azért van, hogy 20 másik potenciális kollégával együtt aláírd a szerzödésed, és ünnepélyes keretek között hazavihess 70 oldal szines cetlit a semmiröl a környezettudatosság és a természetvédelem nevében. 
• Hetekkel késöbb (nagy valószínüséggel) elöször beugrósként elküldenek egy iskolába, ami a munkába állásod elsö lépését jelenti

Amúgy a felvételi eljárás nem könnyü, de nemcsak a feladatok miatt. Nekem anno szerencsém volt, mert augusztusban adtam be a jelentkezésemet, és novemberben már munkába állhattam. Mindezt úgy, hogy október közepéig egy jogi csavar miatt 18 nap kényszerszabadságon voltam az elözö munkahelyen bennragadt szabadnapok miatt. Tehát elöbb nem is kezdhettem volna. De nem mindenki járt ilyen sikerrel. A kollégáim közül volt, aki fél évig munkanélküli volt, mert a jelentkezés egy része ugyan lezajlott, de a végeredmény – hogy felvették – csak nehézkesen született meg. A procedúra (vagy inkább tortúra) lassú, vontatott, körülményes, és aprólékos. Ami egyrészt jó, hisz nem mindenki születik napközistanárnak, és ezt a rendszer többnyire ki is szüri,  másrészt viszont sokan döntenek úgy, hogy nem várnak súlyos hónapokat egy “ja!” válaszra, és keresnek más munkahelyet. 

*ha felvettek, de nem tartják megfelelönek a tudásod, úgyis köteleznek, hogy járj tanfolyamra még…még…még